Újabb cikk a szappanról, de most nem a készítéséről hanem a történetéről!!
Hogyan készült nagyanyáink szappanja?
Egykor a mosáshoz és tisztálkodáshoz kizárólag házilag vagy kisiparban előállított szappant használtak. A házi szappan, vagy más néven parasztszappan készítéséhez egész évben gyűjtötték a zsíros hulladékot (disznó-, marha- és birkafaggyút). A szappanfőzés ideje kora tavaszra, rendszerint a húsvét előtti hetekre esett. Az Alföldön régebben a kiszáradt tavak fenekéről söpörték össze a sziksót (szódát), amelyből megfelelő mennyiségű hamu és mész hozzáadásával lúgot főztek. A főzés addig tartott, amíg a kicsapódó szappan a lúg fölé nem került. Ha fehér szappant akartak, új lúgban többször is kifőzték. Ezután a szappant ruhával letakart farekeszbe öntötték; padláson vagy a szoba mestergerendáján kiszárították, majd kihűlés után kockára darabolták, és a padláson újra kiszárították. A szappan ipari méretű gyártása 1831-ben indult meg Pesten, Hutter József gyárában. A két világháború között ez volt az egyik legnagyobb forgalmú cég az országban. A fővárosban még a századforduló előtt (1896-ban) létrejött a Flora szappangyár is, amelyet 1940-ben Hutter József időközben részvénytársasággá alakult vállalata (Hutter & Lever Rt) felvásárolt. A Flora az államosítás után is megmaradt és egy korszak ismert márkaneve lett. A második világháború előtt a vidéki városokban is számos kozmetikai valamint tisztító- és tisztálkodószer előállítással foglalkozó gyár kezdte meg működését. A kor legismertebb márkanevei a Caola és az Embé. „Ezek a szappanok még nem voltak illatosítottak; inkább hasonlítottak a háziszappanokhoz, mint mai társaikhoz” – mesélte Sári Zsolt, a kiállítás egyik kurátora az MTA Néprajzkutató Intézetének Meg is mosakodjál címmel a héten rendezett konferenciáján. A modern kozmetikai ipar itthon csak a hatvanas években indult be. Ekkor jelentek meg az új márkák, mint a Babaszappan, a Kék vörös, a Camea, a Levendula vagy az Amo. Ezek már jórészt illatosított szappanok voltak, és nem csak tisztálkodásra használták, hanem ruhásszekrénybe is tették illatosítónak. Vidéken a legelterjedtebb márka a Babaszappan volt, ugyanis a higiénés szokások fejlődése erősen kötődik a baba- és gyerekápoláshoz. A hazai termékek mellett idővel a nyugati termékek is beszivárogtak a háztartásokba, és fontos státuszszimbólummá, dísztárggyá váltak.
